Az egyik ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy szerintem az emlékezés az áldás vagy átok? Íme a válaszom, amit írtam neki:

Az egyik ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy szerintem az emlékezés az áldás vagy átok? Íme a válaszom, amit írtam neki:
Túlnyomó részt áldás, legalábbis szerény véleményem szerint… Szerintem mindenre jó emlékezni, csak nem mindegy hogy, hogyan kezeljük az emlékeket! Mert a rossz dolgokat is lehet tanulságként kezelni, de lehet rajtuk siránkozni is… Ezért mondom, hogy nem mindegy, hogyan kezeljük az emlékeket! Én pl. szörnyen éltem meg a válásomat, hogy el lettem szakítva az akkor újszülött kislányomtól, de ma már mégsem kesergek ezen, hanem tanulságos emlékként élem meg, és tudok rá mosolyogva is emlékezni, hiszen tele volt szép emlékekkel is az akkori időszaka az életemnek! Én azt mondom, hogy mindenképpen áldás az emlékezés, hiszen vannak, akik szeretnének emlékezni, de sajnos betegségükből vagy balesetükből kifolyólag nem adatik meg nekik az emlékezés! Csak nem mindegy, hogyan kezeljük az emlékeinket, a gondolatainkat! Mert igenis felellősek vagyunk a saját lelkivilágunkért, hogy hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a keserűség és bánat, vagy, hogy felülkerekedünk, és azt mondjuk, hogy nem hagyjuk, hogy befészkeljék fejünkbe magukat a negatív, depressziós, letargiás gondolatok!
(László Fekete alias Mr. Black) © 2017